Szoboszlai 2031-ig marad Liverpoolban: mennyi vagyonadót fizetne egy jövőbeli szabályozás szerint – és mi a helyzet a többi magyar sztárral?

Második fejezet a magyar sztárfocisták külföldi jövedelmeiről és vagyonáról szóló cikksorozatunkban.

Szoboszlai Dominik 2026. július 17-én öt évre, 2031-ig hosszabbított a Liverpoollal – történelmi pillanat a magyar futball számára, hiszen a 25 éves középpályás ezzel a klub egyik meghatározó, hosszú távra tervezett vezéralakjává lépett elő. A Capology becslése szerint korábbi, 2028 nyaráig szóló szerződése alapján évi 6,2 millió fontot (kb. 2,9 milliárd forintot) keresett; a szaktsajtó már februárban és áprilisban is arról írt, hogy a klub ennek csaknem a kétszeresével, évi 13 millió fontos – a mai árfolyamon (422,78 Ft/font) kb. 5,5 milliárd forintos – bérrel hosszabbítana vele, amit a július 17-i bejelentés meg is erősített a szerződés tartalmát illetően, a pontos összeget azonban a klub hivatalosan nem közölte. Ekkora jövedelem és az ebből felhalmozható vagyon kapcsán érdemes megnézni, mit jelentene egy jövőbeli hazai vagyonadó – és nemcsak Szoboszlai, hanem a legjobban kereső magyar sportolók szűkebb köre számára is.

Szoboszlai 2023 nyara óta erősíti a Liverpool csapatát, azóta 147 tétmérkőzésen 28 gólnál és 26 gólpassznál jár, tavaly bajnoki címet ünnepelt a csapattal, a 2024/25-ös szezonban pedig a klub Player of the Year díját is bezsebelte. A 65-szörös válogatott középpályás új, ötéves szerződése nem egyszerű fizetésemelés: azt üzeni, hogy a Liverpool hosszú távon, vezető szerepben számol vele. Ez a bizalom a magyar labdarúgás történetében is kiemelkedő pillanat, hiszen honfitársaink közül eddig kevesen tudtak ilyen tartósan és ilyen súllyal beépülni egy top angol klub gerincébe.

A klub – a korábbi cikkünkben bemutatott Kerkez Milos-szerződéshez hasonlóan – hivatalosan nem hozza nyilvánosságra a fizetéseket. A korábbi, 6,2 millió fontos becsült éves fizetés alapján Szoboszlai naponta kb. 8,2 millió forinttal gazdagodott, ami a Liverpool keretén belül mindössze a tizenkettedik legmagasabb fizetést jelentette. Ha az új szerződésről szóló, évi 13 millió fontos becslés helytálló, az korábbi jövedelméhez képest közel kétszeres emelkedést jelentene, és a mai árfolyamon durván 5,5 milliárd forintos éves bruttó jövedelemnek felelne meg – természetesen az Egyesült Királyságban érvényes, korábbi cikkünkben is bemutatott 45%-os felső adókulcs levonása előtt.

Ez a szám önmagában is jelzi, milyen pályát fut be egy nemzetközi topligában szereplő magyar sportoló vagyona. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, mi történne, ha idehaza is bevezetésre kerülne a vagyonadó. A Tisza Párt választási programjának egyik sarokköve volt az 1 milliárd forint feletti magánvagyonok megadóztatása; a győzelmét követően az 1147/2026. (V. 14.) kormányhatározat már el is rendelte a jogalkotás előkészítését. A jelenleg ismert tervek szerint a törvényjavaslatot 2026 októberében nyújtják be, a szavazásra novemberben kerülhet sor, a szabályok pedig legkorábban 2027. január 1-jén léphetnek hatályba. Az adó mértéke a tervek szerint évi 1% lenne, kizárólag az 1 milliárd forintot meghaladó vagyonrészre, az adóalapba pedig a hazai és külföldi ingatlanok, a vállalkozói részesedések, az értékpapírok, valamint egyes luxuscikkek (jachtok, magánrepülők, műtárgyak, sportkocsik) tartoznának bele.

A kérdés innentől jogi: kire terjedne ki egyáltalán ez az adó? Érdemes tudni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a magyar állampolgár – ha nem rendelkezik egyidejűleg más állam állampolgárságával is – belföldi illetőségűnek minősül, függetlenül attól, hogy hány éve és milyen intenzitással él és dolgozik külföldön. Ez azt jelenti, hogy egy Szoboszlaihoz hasonló, kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező sportoló a hazai szabályok szerint akkor is magyar illetőségű maradna, ha egész felnőtt életét Angliában töltené.

A jövedelemadózásban ennek a gyakorlatban nincs komoly tétje: a Magyarország és az Egyesült Királyság között 2011-ben kötött, kettős adóztatást elkerülő egyezmény kifejezetten a jövedelem- és tőkenyereség-adókra vonatkozik, és az egyezmény illetőségi „tie-breaker” szabályai egyértelműen Angliát jelölnék ki illetőségi államként, hiszen ott van a sportoló életvitelszerű tartózkodása, munkahelye és létérdekeltségeinek központja. A fizetése utáni személyi jövedelemadót tehát – helyesen – kizárólag az Egyesült Királyságban kell megfizetnie.

A vagyonadó azonban egészen más tészta. A magyar-brit egyezmény szövege nem terjed ki vagyon- vagy tőkeadóra, csak a jövedelemre és a tőkenyereségre. Ha tehát a hazai vagyonadó-szabályozás végleges szövege a belföldi illetőségű magánszemélyek teljes, világszintű vagyonára építené az adókötelezettséget – ahogy azt a személyi jövedelemadó rendszere is teszi a jövedelmek esetében –, akkor elméletileg semmilyen nemzetközi egyezmény nem védené meg a kizárólag magyar állampolgárságú, de tartósan külföldön élő és dolgozó sportolókat attól, hogy a teljes vagyonuk – beleértve a külföldi ingatlanjaikat, megtakarításaikat és befektetéseiket is – az 1 milliárd forintot meghaladó része után Magyarországon adózzon.

Mit jelentene ez a gyakorlatban? Egy egyszerűsített, szemléltető számítással érzékeltethető a nagyságrend – hangsúlyozottan nem Szoboszlai tényleges vagyonára, hanem kizárólag az új, becsült liverpooli fizetésére építve. Ha feltételezzük, hogy a bruttó jövedelem kb. 54%-a marad nettó jövedelem (a korábbi cikkünkben bemutatott angliai adóterhelés alapján), és ebből évente a felét félreteszi, majd állampapír jellegű eszközbe fekteti évi 7%-os hozam mellett, akkor pusztán ebből az egy jövedelemforrásból a következő kép rajzolódik ki:
• 1. év végén: kb. 1,59 milliárd forintos felhalmozott vagyon, amelynek 1 milliárd forint feletti része után elméletileg kb. 5,9 millió forint vagyonadót kellene fizetni.
• 2. év végén: kb. 3,29 milliárd forintra nőne a felhalmozott vagyon, a vagyonadó ekkor már kb. 22,9 millió forint lenne.
• 3. év végén: kb. 5,11 milliárd forintos vagyonnál járnánk, ahol az elméleti vagyonadó kb. 41,1 millió forintot tenne ki.

Fontos hangsúlyozni: ez a modell kizárólag az új szerződésből származó jövedelmet vetíti előre, és nem számol a sportoló egyéb, ma is meglévő vagyonával (korábbi megtakarítások, ingatlan, szponzori bevételek), amelyek a valóságban jelentősen magasabb alapot, és ezáltal magasabb vagyonadó-kötelezettséget is eredményezhetnek.
Szoboszlai természetesen nincs egyedül: az utóbbi hónapokban több hazai sajtótermék (köztük az Index és a Blikk) is közzétette a Capology, illetve az észak-amerikai MLS által nyilvánosságra hozott, nemzetközileg jegyzett labdarúgói fizetési adatok alapján a legjobban kereső magyar sportolók toplistáját. Az alábbi táblázat ezekre a nyilvánosan közölt, becsült bruttó éves fizetésekre építve mutatja meg – ugyanazokkal az egyszerűsített feltételezésekkel (54%-os nettó arány, 50%-os megtakarítási ráta, 7%-os hozam) –, nagyságrendileg mikor és milyen mértékben érintené az egyes játékosokat egy jövőbeli, a teljes vagyonra kivetett 1%-os vagyonadó.

A táblázat jól mutatja, hogy egy jövőbeli vagyonadó – legalábbis pusztán a fizetésből származó megtakarítások alapján – korántsem érintené egyformán a legjobban kereső magyar sportolókat. A lista élén álló néhány játékos esetében a modell szerint már az első-második évben átlépődne az 1 milliárd forintos küszöb, a mezőny nagyobbik fele viszont – ha kizárólag a fizetéséből épített vagyonát nézzük – akár egy teljes karrier alatt sem érné el azt. A valóságban ennél árnyaltabb a kép: a szponzori szerződések, reklámbevételek, ingatlanbefektetések és a család egyéb vagyontárgyai mind növelhetik – akár jelentősen – az egyéni vagyonadó-alapot. A fenti számok tehát kizárólag illusztrációk, nem a felsorolt sportolók tényleges vagyoni helyzetének leírásai.

Mindez egyelőre találgatás, hiszen a vagyonadóról szóló törvényjavaslatot még be sem nyújtották, a végleges szövegben pedig könnyen szerepelhetnek majd kifejezett mentességek vagy speciális szabályok a tartósan külföldön élő, ott adózó magyar állampolgárokra – hasonlóan ahhoz, ahogy a jelenlegi szja-rendszer is külön, kedvezményes elbírálást biztosít a hazai futballistáknak az EKHO-n keresztül. Az is nyitott kérdés, hogy a jogalkotó a vagyonadó szempontjából egyáltalán az állampolgárságon alapuló belföldi illetőséget venné-e alapul, vagy egy szigorúbb, ténylegesebb – például lakóhely- vagy tartózkodásiidő-alapú – illetőségi fogalmat vezetne be kifejezetten erre az új adónemre.

Ami biztos: minél nemzetközibb egy magyar állampolgár karrierje és vagyona, annál inkább megéri időben, még a végleges szabályok ismerete előtt átgondolni a vagyon szerkezetét és nyilvántartását – hogy a család ne kapkodva, hanem felkészülten nézzen szembe azzal, amit a jogalkotó végül elfogad.