A 2026-os világbajnokság: várakozások és viták
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi sportközvéleményben. A torna iránti fokozott érdeklődés nem kizárólag annak köszönhető, hogy a FIFA történetének első 48 csapatos világbajnokságáról van szó, hanem annak is, hogy a rendezés jogát az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen nyerte el. Különösen az Egyesült Államok szerepe váltott ki jelentős várakozásokat, hiszen a világ vezető szórakoztatóipari hatalmaként sokan arra számítottak, hogy az amerikai sportmarketing, rendezvényszervezés és technológiai háttér új szintre emeli a világ legnézettebb sporteseményét.
A világbajnokságot ugyanakkor már a kezdés előtt számos kritika övezte. Több szakmai szervezet és nemzeti szövetség aggályokat fogalmazott meg a beutazási szabályokkal kapcsolatban, különösen olyan országok esetében, amelyek állampolgárai számára az amerikai vízum megszerzése nehézségekbe ütközhetett. Emellett kérdések merültek fel az NFL-stadionokban rövid idő alatt telepített természetes gyepszőnyegek minőségével és az ivószünetekkel kapcsolatban, valamint a jegyárak és a hospitality csomagok korábban nem látott árszintje is komoly vitákat váltott ki. Bár az előzetes félelmek jelentős része végül nem igazolódott be, a torna így sem maradt botrányoktól mentes. Több játékvezetői és VAR-döntés heves szakmai vitát váltott ki, emellett jelentős médiavisszhangot kapott az úgynevezett Trump–Infantino–Balogun ügy is. Bár a közvéleményben és a sajtóban politikai befolyásolásra utaló találgatások is megjelentek, ezek alátámasztására egyelőre nem került nyilvánosságra hiteles bizonyíték. Az eset ugyanakkor ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a FIFA döntéshozatalának átláthatósága és függetlensége továbbra is kiemelt közérdeklődésre tart számot.
A FIFA gazdasági háttere és a világbajnokságok szerepe
A FIFA-val szembeni kritikák azonban nem új keletűek. Az elmúlt két évtizedet számos korrupciós és irányítási botrány kísérte, amelyek végül Sepp Blatter lemondásához vezettek. Gianni Infantino 2016-os megválasztását követően sokan egy átláthatóbb és hitelesebb FIFA működésében reménykedtek. Bár a szervezet működésével kapcsolatban továbbra is időről időre merülnek fel viták, kétségtelen, hogy Infantino elnöksége alatt a FIFA pénzügyi ereje soha nem látott mértékben növekedett. Ennek elsődleges forrását továbbra is a négyévente megrendezett férfi labdarúgó-világbajnokság jelenti, amely a FIFA teljes bevételének döntő részét biztosítja.
A FIFA becslése szerint a 2026-os világbajnokság minden korábbi tornát felülmúlhat gazdasági szempontból. A torna várható bevétele meghaladhatja a 9 milliárd amerikai dollárt, amely jelentős növekedést jelent a 2022-es katari világbajnokság hozzávetőleg 7 milliárd dolláros, illetve a 2018-as oroszországi torna mintegy 5 milliárd dolláros bevételéhez képest. A növekedés mögött több strukturális tényező húzódik meg. A részt vevő válogatottak száma 32-ről 48-ra emelkedett, aminek következtében a mérkőzések száma 64-ről 104-re nőtt. Ez lényegesen nagyobb értékesíthető közvetítési, reklám- és szponzorációs felületet biztosít, miközben jelentősen növeli a jegyértékesítésből és hospitality szolgáltatásokból származó bevételeket is. További előnyt jelent az észak-amerikai piac rendkívüli fizetőképessége, a nagy befogadóképességű stadionok rendelkezésre állása, valamint a közvetítési és marketingjogok értékének folyamatos növekedése.
Mire fordítja a FIFA a világbajnokságokból származó bevételeket?
A világbajnokságokból származó jelentős bevételek ugyanakkor nem a FIFA nyereségének maximalizálását szolgálják. A szervezet nonprofit jellegéből adódóan bevételeinek túlnyomó részét visszaforgatja a labdarúgás globális fejlesztésébe. A források elsődleges felhasználási területei közé tartozik a nemzeti labdarúgó-szövetségek támogatása, a sportinfrastruktúra fejlesztése, az utánpótlás-nevelés, a női labdarúgás fejlesztése, az edzőképzések finanszírozása, valamint a grassroots programok működtetése. A támogatások révén világszerte futballpályák, edzőközpontok és technikai létesítmények épülnek vagy újulnak meg, miközben a nemzeti bajnokságok működése és a válogatott programok finanszírozása is jelentős segítséget kap.
A fejlesztési források elsődleges eszköze a FIFA Forward program, amelynek keretében a FIFA nem közvetlenül a klubokat finanszírozza, hanem a 211 tagszövetséget. Magyarország esetében ez a Magyar Labdarúgó Szövetséget jelenti. A rendszer működése szigorúan szabályozott: a tagszövetségek előre meghatározott támogatási kerettel rendelkeznek, ugyanakkor a projektalapú források lehívásához részletes fejlesztési tervet kell készíteniük, amelyet a FIFA hagy jóvá. A támogatások felhasználását pénzügyi és szakmai beszámolók, valamint független auditok ellenőrzik annak érdekében, hogy a forrásokat kizárólag a labdarúgás fejlesztésére fordítsák.
A nemzeti szövetségek ezt követően saját fejlesztési stratégiájuknak megfelelően juttatják el a támogatásokat a klubokhoz és sportegyesületekhez. Ez történhet infrastruktúra-fejlesztési pályázatok, utánpótlásprogramok, edzőképzések vagy egyéb szakmai támogatások formájában. A klubok tehát jellemzően nem közvetlenül a FIFA-tól kapnak finanszírozást, hanem a nemzeti szövetségeken keresztül részesülnek a fejlesztési forrásokból. A szövetségek felelősek a támogatások felhasználásáért és a FIFA felé történő pénzügyi elszámolásért is.
A hazai sportfinanszírozás kapcsolódása a FIFA rendszeréhez
Magyarországon a FIFA Forward program nem önálló finanszírozási elemként működik, hanem kiegészíti a hazai sportfinanszírozási rendszert. Ennek két fontos pillére a látvány-csapatsportok támogatásának TAO adókedvezménye, valamint a társasági adó kedvezményezett célra történő felajánlásának, azaz a „rendelkezés az adóról” intézménye. A TAO-rendszer lehetővé teszi, hogy a vállalkozások közvetlen támogatást nyújtsanak a jogszabályban meghatározott sportszervezeteknek és utánpótlás-nevelő egyesületeknek, amely támogatás után társaságiadó-kedvezményben részesülhetnek. A támogatások felhasználhatók infrastruktúra-fejlesztésre, utánpótlás-nevelésre, tárgyi eszközök beszerzésére és egyéb sportfejlesztési célokra.
A rendelkezés az adóról intézménye ettől eltérő mechanizmust alkalmaz. Ebben az esetben a vállalkozás nem közvetlenül utalja át a támogatást a kedvezményezett részére, hanem a fizetendő társasági adója meghatározott részének átutalásáról rendelkezik. A felajánlott összeget a Nemzeti Adó- és Vámhivatal utalja át a jogosult sportszervezet vagy sportszövetség részére. A konstrukció előnye, hogy az adózó úgy járulhat hozzá a sport finanszírozásához, hogy közben adófizetési kötelezettségét is teljesíti, miközben adójóváírásban részesülhet. A felhasználás ebben az esetben is kizárólag jóváhagyott sportfejlesztési programok keretében történhet.
A világbajnokságok gazdasági jelentősége ezért jóval túlmutat magán a sporteseményen. A tornák során keletkező bevételek nem csupán a FIFA működését biztosítják, hanem különböző programokon keresztül világszerte hozzájárulnak a labdarúgás fejlesztéséhez. Magyarországon e nemzetközi forrásokat a hazai sportfinanszírozási rendszer egészíti ki, így a két finanszírozási pillér egymástól függetlenül, de azonos fejlesztési célok megvalósítását szolgálja.